Az első hét – blogdot

blogdot

bölcsészmérnök akcióban

Az első hét

Ma egy hete költöztem be. Az első pár nap hatalmas trauma volt, és még mindig érzem magamon néha azt a bizonyos kilátástalanság-szerűséget. Próbáltam kipótolni az üres estéket podcastekkel, online tévézésekkel, végeláthatatlan mennyiségű Youtube videókkal…

Az új hellyel együtt járt, hogy új rutinokat kell felépítenem. Beleértve mindent: mikor fekszem le aludni, mikor és mit eszem, hova teszem a gépet amin tanulok…

Az új rutinok mellett sok apró bosszúságot fedeztem fel, kezdve a nehezen nyíló kaputól a különösen tapadós zuhanyfüggönyön át a folyamatosan megszakadó online tévéig. De ezek mind olyan problémák, amik mellett el lehet menni egy halk “oké” durmogásával.

A pandémia, az online oktatás, és az az érzés, hogy nem vagyok ide való, teljesen megölte a motivációmat ebben a félévben. Nem tudom, hogyan fogom elvégezni ezt a félévet, mert még ha a beadandók és a ZH-k meglesznek, még mindig ott vannak a szóbeli vizsgák.

Viszont ha ráveszem magam, tudok haladni a beadandókkal — még a szakdolgozatommal/projektmunkámmal is. Csak elkezdeni nehéz, ha már az eleje megvan, és belejövök a munkába, akár órákig tudok a gép előtt ülni és dolgozni a beadandókon.

A mindennapokban elkezdtem használni az “otthon” szót az albérletre. Hogy nem haza megyek, hanem haza-haza. Vagy van-e kajám otthon. Ez az albérlet, meg mindegyik albérlet csak átmeneti, így nem érzem, hogy bármikor is lehetne otthonnak hívni 100%-ban.

Az internet, főleg így a pandémia idején kritikus. A mobilnet eddig kitartott, bár extra forgalmazást fogok generálni — remélem nem kapok meglepetés hívást az ipari szintű havi adatról — de a jövő héten valószínűleg azért csak elő kéne fizetni kábeles Wi-Fi-re.

Nem tudom mennyi ideig fogok naponta blogolni, már most érzem, hogy nincs annyi mondanivalóm, hogy kitöltsön egy emberes mennyiségű szavas posztot. Valószínűleg több technikai poszt lesz és kevesebb albérletes, ahogy telik az idő.