blogdot

Talán csak magamon veszem észre, de az utóbbi két amerikai választási ciklust egyre jobban követem, és a környezetem is. Legtöbben a november eleji populáris választása fókuszálnak, de akkor miért is ma van az “igazi” elnökválasztás? Wikipédia, Telex, Guardian, ezer meg egy helyen elmondták már, de érdekelt ez valaha?

Amerikában két nagy politikai párt van: a balos Demokrata (DNC) és a jobbos Republikánus (GOP) párt. Vannak kisebb pártok is, például a Libertáriánus párt és a Zöld párt, de a választáson elenyésző mennyiségű szavazatokat kapnak. Az átlag amerikai a két nagy párt közül az egyiket preferálja és nincs sok átfedés a kettőjük között: a városiak, egyetemisták, és a kisebbségiek a Demokrata pártot, míg a vidékiek, és az idősek a Republikánus pártot.

Ahhoz, hogy az elnökjelölt neve rajta legyen azon a bizonyos november eleji választási szavazólapon, a párt támogatását kell elnyernie, mert nem a párt elnökét teszik be a főszerepbe. Ez az előválasztás, angolul a primaries (“elsődlegesek”). Az előválasztások a választás évének első felében vannak, a párttagok minden államban megszavazzák, hogy szerintük ki legyen a párt elnökjelöltje. Ezek az előválasztások lehetnek zártak (csak a páttagoknak) vagy nyitottak (bárki szavazhat), és titkos (primary) vagy nyilt (caucus) szavazások.

Ahogy haladunk előre az évben, és egyre több állam szavazott előválasztáson, a potenciális elnökjelöltek látják, mennyi esélyük lehet megnyerni a szükséges szavazatokat az elnökjelöltséghez. 2020-ban 7 potenciális jelölt indult, a végére a következő eredmények lettek, az előválasztási delegáltak számában:

• Joe Biden nyert 46 államot, 2687 delegált szavazattal,
• Bernie Sanders 9-et, 1073-al,
• Elizabeth Warren 0-át, 63-al,
• Michael Bloomberg 1-et, 59-el,
• Pete Buttigieg 1-et, 21-el,
• Amy Klobuchar 0-át, 7-el,
• és Tulsi Gabbard 0-át, 2-vel.

És itt érdemes megemlíteni, hogy bár minden térkép az államokat színezi be, a jelöltek nem államokat akarnak megnyerni, hanem delegáltakat. Kalifornia, például, 415 delegáltat ad az előválasztásra, míg Iowa csak 41-et. Az előválasztásban sokkal fontosabb Kaliforniában delegáltakat szerezni, mint Iowában.

Ha minden jól megy, valaki elnyeri a legtöbb delegált szavazatot és megnyeri az előválasztást — az ő neve lesz a novemberi választáson a szavazólapon. Meg az alelnöké, de ő általában nem fontos. Emlékszik valaki George W. Bush alelnökére? Ugye.

Amúgy Dick Cheney.

A kormánypárt (2016-2020 között a Republikánus párt) is tart előválasztásokat, de azon az akkori elnök alapból indul, ellene nagyon kevesen szoktak szavazni, így alapértelmezés szerint megnyeri az előválasztást. Idén november 3-án a következő nevek voltak a szavazólapon:

• Donald Trump és alelnöke Mike Pence (Republikánus párt)
• Joe Biden és Kamala Harris (Demokrata párt)
• Jo Jorgensen és Spike Cohen (Libertáriánus párt)

A Zöld párt nem kapott helyet az összes államban.

Mindenki leadja a szavazatát, személyesen vagy levélben, aztán várják az eredményt. Meg nagyjából az egész világ.

Amerikában nem a központi választási hivatal jelenti be először az eredményeket. Amiket az éjszaka folyamán közölnek, független, valamilyen hírügynökséghez kapcsolódó választási irodák közlik. Van ilyen az országos hírtévéknek, a CNN-nek, a Fox News-nak, de jelentős befolyással bír az Associated Press és a FiveThirtyEight is. Mások meg átveszik ezeket a közléseket. De ha függetlenek (haha, CNN, Fox, és a függetlenség), akkor hogyan tudják megállapítani a nyerteseket?

Úgy, hogy a helyi választási jegyzők leadják az aktuális eredményeket és a független választási irodák az exit pollokkal együtt ezek alapján hírdeti ki a győztest, ha szerintük már behozhatatlan előnybe került az egyik jelölt. Ezt a döntést mindenki máshogy hozza meg, van aki előbb hírdeti ki az egyik államot, mint a másik.

A November 3-án megtartott populáris választáson azok szavazhatnak, akik az 50 államban vagy a fővárosban vannak, valamint a külföldön élő amerikai állampolgárok. Nem szavazhat, akitől megvonták ezt a jogot, börtönben van, tartományi lakosok (ide értve a szűk 4 milliós Puerto Ricot, Guamot, és a Amerikai Szamoát, Észak-Mariana-szigeteket, és az Amerikai Virgin-szigeteket).

De ez a szavazat nem ér sokat — mert nem az emberek választják meg az elnököt. Hanem az államok, és itt jön be az elektori kollégium, a résztvevő elektorok, és az elektori szavazatok.

Az elektorok olyan párttagok, akik idén december 14-én részt vesznek az elektori kollégiumon és leadják az elektori szavazatukat. Általában az a párt küldi őket, aki megnyerte az államban a populáris választást, de nincs szövetségi törvénybe írva, hogy a párttagságuk szerint kell szavazniuk az elektori kollégiumban.

538-an vannak; 50 állam 435 képviselőt küld a képviselőházba, ehhez jön hozzá a 100 szenátor (államonként kettő), plusz a nem-államként funkcionáló Washington, D.C. a saját 3 elektorával.

Az elektorok első sorban népesség alapján vannak elosztva, legalább is ez a szándék. De van egy súlyos hiba az algoritmusban: minden állam kap alapból 2 elektori szavazatot, és csak utána adják hozzá az arányosan elosztott elektori szavazatokat. Ez az egyik hatalmas hátránya az elektori kollégium rendszerének.

Kalifornia, a legnépesebb állam, 55 elektori szavazatot kap, míg Wyoming, a legritkábban lakott állam, 3 szavazatot. Népességre levetítve ez azt jelenti, hogy Kaliforniában a 39 millió lakosnál ~700 ezer ember szavazata jelent 1 elektori szavazatot, míg Wyomingban 578 ezer lakosnál ~192 ezer ember szavazata jelent 1 elektori szavazatot. Tehát Wyomingban elég 192 ezer embert meggyőzni 1 elektori szavazatért. Kaliforniában ehhez több, mint 3.5-szer több embert kell meggyőzni.

A legtöbb állam annak adja az elektori szavazatok 100%-át, aki megszerzi az államon belül az 50% + 1 szavazatot. Ez a szövetségi szinten borzalmas következményekkel van, hiszen az egyik jelölt elnyerheti az elektori szavazatok 100%-át miközben a populáris szavazáson csak felét nyerte meg. De ez még semmi! Nem 100% kell a nyeréshez, hanem 50% + 1 elektori szavazat, azaz elegendő a populáris választáson megszerezni a szavazatok ~22%-át, a megfelelő államokat elnyerve.

Az elektori kollégium csak egy része annak a színjátéknak, amit az amerikaiak demokráciának hívnak, de szórakoztató epizód a legfelsőbb bíróság, az alelnök és a szenátus pro tempore elnöke, és még ezer más téma is.